Bódult pillanat..
Most elrejtelek..
s rád fonom ölelésem
hűs bilincsét, hogy
szunnyadj, míg csókra biztat
a kéj-bódult pillanat.
Addig nevelgesd
mellénykéd rejtekén szűz
bimbód, míg apró
szemérmed feláldozod,
tavasz buja oltárán.
(Szűcs Helena)
Megjegyzés:
Versemet e csodás fotó ihlette,
s úgy írtam, ha a képet figyelmen kívül hagyod, csak olvasod, más felé visz a képzelet.
