Dermedt szépség..
Jégbe zárva
téli hárfa
könnyet ejtve
sír, muzsikál.
Szél ha fújja
szív dallamra..
olvadnak a
jég orgonák.
Rózsa szirma
dermedt szépség,
tenyeremben
felsóhajt,
ez csak látszat,
mert a bánat
küzd.. nincs esély.
(Szűcs Helena)
Bódult pillanat..
Most elrejtelek..
s rád fonom ölelésem
hűs bilincsét, hogy
szunnyadj, míg csókra biztat
a kéj-bódult pillanat.
Addig nevelgesd
mellénykéd rejtekén szűz
bimbód, míg apró
szemérmed feláldozod,
tavasz buja oltárán.
(Szűcs Helena)
Megjegyzés:
Versemet e csodás fotó ihlette,
s úgy írtam, ha a képet figyelmen kívül hagyod, csak olvasod, más felé visz a képzelet.
