Gondolj a kékre..
Ha színekkel szeretném leírni,
mit szavakkal nem lehet,
gondolataim palettáján
már kék uralja a szívemet.
Kékbe borul a nyári ég, mintha
lelked tükre ragyogna,
szép naplementénkben benne ég,
ajkadnak bíborszín mosolya.
Szemed úgy simogat, mintha szellő
borzolgatná bőrömet,
s ha borús fellegek támadnak,
karod óvón fölém teríted.
Álmatlanság ha feléd lebegtet,
tekintgetek az égre,
csillagok hunyorgása biztat;
pihenj csak, és gondolj a kékre.
(Szűcs Helena)
