Szívemre ég…
Rejtelmes tájék, lankás dombok, hajlatok, vágytüzű-játék, domboldalon virágba szökkennek a sóhajok.
Csókolsz, és ráég a nyártüzű árnyék a szívemre. Izzón bújunk hűs lombok alá, míg betakar az alkony.
(Szűcs Helena)
