Szívemre ég…
Rejtelmes tájék,
lankás dombok, hajlatok,
vágytüzű-játék,
domboldalon virágba
szökkennek a sóhajok.
Csókolsz, és ráég
a nyártüzű árnyék a
szívemre. Izzón
bújunk hűs lombok alá,
míg betakar az alkony.
(Szűcs Helena)
Kedves Barátom!Helena oldalát látogattad meg.Szerelmes verseimet, dalaimat, dalszövegeimet, történeteimet olvashatod és hallgathatod.Gyermekeknek íródott blogom:https://gyermekeknek.cafeblog.hu\ Az élet legnagyobb boldogsága, ha tudhatjuk,hogy szeretnek azért, amilyenek vagyunk, vagymég pontosabban, szeretnek annak ellenére,amilyenek vagyunk.\ Victor Hugo
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: