Hulló csókjaid..
Még hallom az éjszaka csendjében
hangod, s mint gyermek a mesében,
tágra nyílt szemekkel kutatom
a közelgő hangfoszlányok édes
dallamát. Harsányan dobogó
szívem biztatóan terelget,
hogy merre keressem boldogságom
forrását. Hosszú volt ez az út,
míg felszakadhatott hiányod,
mely soha, szűnni nem akaróan
sem hagyja veszni emlékeidet.
Emlékezem, mikor szirmokkal
bújtam hulló csókjaid elé,
és virágot szakajtottam ajkam
díszéül; világom maradtál,
vigyázóm, örökkön-örökké.
(Szűcs Helena)
