Tüzes az éjjel…
Helena
Szívem szelíden érted dobban,
s megannyi csillag csipkét sző
fölénk ezüstös szálból;
hogy légy nékem a legfényesebb.
S ha levetne égi pamlagod,
véled hullok én is
mezőknek pompás ölébe.
Magunkra húznám takarónk
árvalányhaj simítását,
s kalász párnánkat dagasztaná
virtuóz tücskök zenéje.
Szívem szelídsége már tűnne,
mert forró nyáron, tüzes az éjjel.