Ezt a szonettet e kedves idilli kép ihlette.
Annyi gyengédséget árasztott felém, hogy úgy éreztem csakis ilyen nosztalgikus visszatérésről lehet szó… vagy tán túlcsordult a fantáziám?
Jó lesz veled…
Helena
Emlékszel-e arra a kócos nyárra,
amikor a selymes fűben szöcskeként
ugrándoztunk, s te a vidám kis legény
csaltál bokrok mélyére, csókra várva…
Pirult a nyár, s füled a szerelemtől…
Pacsirta hallgatta szíved dallamát
mivel kápráztattál, – mintha hallanám -.
Elmúlt az ifjúság, még szeretetről
zengenek nyári dalnokok, s szemeidnek
régi fénye most is ragyog… elhiszem.
Egy élet pajkos összebújásával
régi énünk éledhetne hamvaiból,
s csábítani próbálsz… kacsint a szemed.
Szíved ölembe teszed… jó lesz veled.
