Selyem szál
Helena
Gondoltál-e arra, ha felettem
egyszer szomor csillagok ragyognak,
zokog majd hiányom ázott párnád
illatán, s őrzi-e ölelésem
múlt hevének suttogó sóhaját.
Kezed majd matat, keresi bőröm
lenyomatát, mint elveszett múltnak
darabkáját, s jajdulnak reggelek.
Magadhoz veszed-e párnám fejed
belé temetve, hogy hajam virág
illatát visszalopjad magadnak.
Emlékszel-e majd…
Mikor arcodba hullott, ittad a
boldogság poharát, s az utolsó
cseppeket is megosztottad vélem.
Ujjongsz-e majd ottfelejtett selyem-
szál csillogásán, mit néked hagyok,
hogy erre fűzd, hulló gyöngyeidet.
