Fájó pillanat
Helena
A pillanat vajúdva felettünk kereng,
s úgy ömölsz egyre reám, mint a déli
napnak tüze a tó tükrére. Heverünk,
s bennünk dörömböl vadul a szenvedély,
égető máglya. Sóhajtanak a holnap
édes ízei és belénk döf a fáj,
a nincs. Keverednek jajok, csókos-könnyek,
öröme-fájdalma, édes kínlódás.
