Hamisan szól…
Helena
Tudom már, hogy mi az a bánat,
karjaim nem nyújtom utánad.
Szótlanul fejed fölé nézni,
s éjszakán magányomtól félni.
Mint bősz fergeteg, ha port kavar,
szemem száraz, mégis mar…ó jaj.
Apadtak gyógyító könnyeim,
s a húr is feszül, az együtt már-
már, szenderül. Mivé lettek szép
szólamok, együtt csengő édes
dallamok. A dal, hamisan szól.
