Karjaidba szököm…
Helena
Rémülten nyakadba kanyarítom
féltő ölelésem, hogy az éjszaka
el ne rabolja meddő csókjaimnak
végső virágát, hiszen néked nyílott.
Vággyal nevelgettem, hogy szív-virágom
az éjjel, estike bódulatával
szédítsen a karjaimba, s ne láss mást,
mint ragyogó égboltnak sugarával
felhevített bőrömnek rózsás pírját.
Hajnal ha érkezik, osonj lágy függöny
pajkos tánca mögé, és várj, míg hívlak,
s én boldogan a karjaidba szököm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: