Meghallgattam ezt a szép, búsongó dalt. A hangulata nagyon megfogott. Itt is esett, szomorú volt az alkony.
Hallgattam és írtam a sorokat…most elétek tárom.
Homályba vesztél…
Helena
Szerettem volna
egy csókot kapni…
de eltűntél és az árnyék
közénk állt.
Merre mentél…
a fényből a homályba,
kínzó hiányod már
úgy reám szállt.
Veszteségként élem,
mert hiányzol nagyon.
Nem lehettél vélem,
és az eső csak egyre folyik
a párás ablakon.
Borús ez a mai alkony…
itt ül már a szívemen,
egy örök végtelen homály…
Jöjj vissza fény…
ragyogj újra énnekem.
Próbáld a zene ritmikájára olvasni.
Kommentek