Egyszer megkérdezték, hogy miért szeretem az őszt…
Versemben válaszolok…
Őszi idill…
Helena
Szeretem az őszt, s hogy mit is szeretek rajta?
A forró nyár hevét, szelíden őszbe altatta.
Arannyal-köddel befújta a tájat,
a szakállas öreg tél szerintem meg várhat.
Most tiéd a főszerep! Jöjjenek langy napok-esték,
a színek is tobzódnak, nem is kell néki festék.
Illatok hömpölye a kopár kerteket járja,
beérett a szőlő… édes a must is, – mondod – megjárja.
Alma már a polcokon, őrzi nyár zamatát,
s ha jön a hideg tél, majd előkerül a nagykabát.
A forró gesztenyét zsebünk sem bánja,
kezünknek ajándék, nincs is ennek párja.
Fázunk…s az utcai árusnál egy pohár jó forralt bor…
a szegfűszeg illata orrot csiklandoz, érzéket felborzol.
Sietünk haza, befűtjük a kályhát,
pattog a tűz is…nézzük szilaj lángok táncát.
A sütőben jonathán… illata oly csodás,
fahéj is került reá, csókok után lett ez, ráadás.
Meleg kályha tetején sütjük a gesztenyét…
megrakjuk a tüzet, s nézzük mily mesés.
Mellé kuporodok, átölel kedvesem,
csoda-e hát, hogy az őszt oly nagyon szeretem.
