Egy videós dalomat hoztam el Néktek. Fogadjátok szeretettel.
Helena: Törődni fogok veled…
Kedves Barátaim!
A héten egy csodás dal kerített a bűvkörébe. Az előadó hangja az előadásának hitelessége és sorolhatnám.
Joe Bonamassa & Beth Hart – I’ll Take Care Of You
Elhatároztam – mivel angol nyelven énekeli a művésznő -, hogy megírom reá az én versemet:
Törődni fogok veled c.
Olvassátok-nézzétek, s remélem a hangulata benneteket is megfog, és tetszeni is fog néktek.
Szeretettel: Néked
Ajánlás: Úgy olvassad abban az ütemben, ahogy a dal szól…
Helena: Homályba vesztél….
Meghallgattam ezt a szép, búsongó dalt. A hangulata nagyon megfogott. Itt is esett, szomorú volt az alkony.
Hallgattam és írtam a sorokat…most elétek tárom.
Homályba vesztél…
Helena
Szerettem volna
egy csókot kapni…
de eltűntél és az árnyék
közénk állt.
Merre mentél…
a fényből a homályba,
kínzó hiányod már
úgy reám szállt.
Veszteségként élem,
mert hiányzol nagyon.
Nem lehettél vélem,
és az eső csak egyre folyik
a párás ablakon.
Borús ez a mai alkony…
itt ül már a szívemen,
egy örök végtelen homály…
Jöjj vissza fény…
ragyogj újra énnekem.
Próbáld a zene ritmikájára olvasni.
Helena: Hajnali szonáta
Hajnali szonáta
Helena
Sóhajok szöktek égő ajkamról,
mint szellő pagonynak rejtekéről,
s megtáncoltatva a lélegzet kis
virágszirmait, eléd hullottam.
Arra vártam, hogy magadba szívjad
vágyízű leheletem, hogy benned
otthonra leljenek pillanatok
tünékeny óhajtásai… Engedd.
Már keveredett: a te az énnel…
mellkasunk láza egymásért dalolt,
s szonátákat komponált a hajnal,
sóhajaink selyme fölénk hajolt.
Helena: Álom, te édes…
Álom, te édes!
Helena
Csillagom ragyog…
Szép szemed a tündöklő
magával ragadt.
Meddig lesz enyém?
Jaj nékünk, beléd veszek.
Álom, te édes!
Maradj, kínozz még!
Köddé válsz-e hajnalig?
Maradnod édes!
Helena: Őszi idill…
Egyszer megkérdezték, hogy miért szeretem az őszt…
Versemben válaszolok…
Őszi idill…
Helena
Szeretem az őszt, s hogy mit is szeretek rajta?
A forró nyár hevét, szelíden őszbe altatta.
Arannyal-köddel befújta a tájat,
a szakállas öreg tél szerintem meg várhat.
Most tiéd a főszerep! Jöjjenek langy napok-esték,
a színek is tobzódnak, nem is kell néki festék.
Illatok hömpölye a kopár kerteket járja,
beérett a szőlő… édes a must is, – mondod – megjárja.
Alma már a polcokon, őrzi nyár zamatát,
s ha jön a hideg tél, majd előkerül a nagykabát.
A forró gesztenyét zsebünk sem bánja,
kezünknek ajándék, nincs is ennek párja.
Fázunk…s az utcai árusnál egy pohár jó forralt bor…
a szegfűszeg illata orrot csiklandoz, érzéket felborzol.
Sietünk haza, befűtjük a kályhát,
pattog a tűz is…nézzük szilaj lángok táncát.
A sütőben jonathán… illata oly csodás,
fahéj is került reá, csókok után lett ez, ráadás.
Meleg kályha tetején sütjük a gesztenyét…
megrakjuk a tüzet, s nézzük mily mesés.
Mellé kuporodok, átölel kedvesem,
csoda-e hát, hogy az őszt oly nagyon szeretem.
