Helena: Végtelen ragyogásod…

Végtelen ragyogásod

Helena

Van Gogh: A csillagos éj c. festménye ihlette versemet

Művészet, te hatalmas!

Ki az, ki ecseted ily örvénylőn birtokolja,

s a harsogó színek folyékony orgiája

vakítja éhes tekintetem.

Az őrület is már körtáncot jár

a vászon fáradt krémfehérjén.

Beleszédülök kékséged folyamába,

mint amikor a ciprus köröket rajzol

az égbolt legfényesebb sugarába.

Hízó Hold fényével altatod

a mennyei csillagok legelőit…

Tündöklésed szemet vakító.

Álmos ciprus bóbiskolva bólogat,

meghajlik a nagyságod előtt,

s a távoli törékeny templomtorony

esti kongatása, hálamisére hívja

csodálkozó szemeimet.

A lélekharang hálát kongat néked…

Ó hatméteres végtelen ragyogás.

Van Gogh azzal, hogy a szabad ég alatt festette meg az éjszakát, egy újabb hagyománnyal fordult szembe. Állítólag olyan kalapot viselt, amelynek a peremére gyertyákat erősített, hogy a festék színeit felismerje. Így készült több éjszakai képe, mint az Éjjeli kávézó, vagy később a Csillagos éj.

Címkék: ,
Tovább a blogra »