Végtelen ragyogásod
Helena
Van Gogh: A csillagos éj c. festménye ihlette versemet
Művészet, te hatalmas!
Ki az, ki ecseted ily örvénylőn birtokolja,
s a harsogó színek folyékony orgiája
vakítja éhes tekintetem.
Az őrület is már körtáncot jár
a vászon fáradt krémfehérjén.
Beleszédülök kékséged folyamába,
mint amikor a ciprus köröket rajzol
az égbolt legfényesebb sugarába.
Hízó Hold fényével altatod
a mennyei csillagok legelőit…
Tündöklésed szemet vakító.
Álmos ciprus bóbiskolva bólogat,
meghajlik a nagyságod előtt,
s a távoli törékeny templomtorony
esti kongatása, hálamisére hívja
csodálkozó szemeimet.
A lélekharang hálát kongat néked…
Ó hatméteres végtelen ragyogás.
Van Gogh azzal, hogy a szabad ég alatt festette meg az éjszakát, egy újabb hagyománnyal fordult szembe. Állítólag olyan kalapot viselt, amelynek a peremére gyertyákat erősített, hogy a festék színeit felismerje. Így készült több éjszakai képe, mint az Éjjeli kávézó, vagy később a Csillagos éj.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: