“Nőnek születtek, férfiként halnak meg” – Albánia és Afganisztán felesküdött szomorú sorsú szüzeiről szól a versem.
Felesküdött szűz…
Helena
Falat húztak szíve köré,
és megszökött a boldogság.
Elvették… amit birtokolt,
kegyetlen lett e szép világ.
Boldogsága gúzsba kötve,
könnyeit egyre öntözi,
nincs kegyelem, lelki terhét
már haláláig szenvedi.
Hosszú haját feláldozták,
a rózsás pírja lefagyott,
szíve helyén köve kemény,
mit rejtenek a szűz halmok.
Kiválasztott nem kell néki,
jussa ezért e büntetés:
élj ezentúl férfi módra,
ez lesz néked a küldetés.
A Szerelem elmenekült,
sajgó szíve is megszakadt.
Szőke tenger… milyen szép volt,
férfi külső, és ez maradt.
Szalag helyett kalapot hord,
szemébe húzza bánatát,
csóktalan lét, fagyos világ,
hozza majd a megváltást.
Kegyes halál megkegyelmez,
növeszt néki haj koronát,
szűzi szívét sírba menti,
szerelmét óvja mennyország.
l
