Lopakodj szívemhez…
Helena
Várlak estére! Kérded… meglepjelek?
Nyitott szívvel… szavak nem kellenek…
jöjj hamar, hogy szívemben elrejtselek.
Hiszen rég megkoptak, fényük is veszett,
csak csendben jöjj, mint esti szürkület.
Terítsd reám bűnbánatod köntösét,
ne ragyogjon, legyen halovány, mint az ég.
Lopakodj szívemhez, mint éjben a Hold…
ki megleste egykor… milyen szép is volt.
A boldogság törékeny, mint tavaszi szirom…
múlt idő ketyeg…már rég nem birtoklom.
Az idő rozsdás lakattal gyakran bezárta,
csak időnként nyit ajtót a ragyogó világra.
Viharok dúlnak, szirmokat is tépdes…
virágtalan tavaszunk, mi volt egykor édes…
S mondjuk csendben, szemünk keres:
Lopakodj a szívemhez és szeress!
