Vén lombok..
Helena
Öreg erdő lombjai közt
Hol boldog voltam egykor,
Megkerestem öreg fánkat
Kérge mesélt, boldog múltról.
Oltalma alatt lettem a Tiéd,
Lombjai rejtették szerelmünk,
Boldogságunk őreként állt
Hová mindig-mindig visszatértünk.
Vén kérge állta ostromunk,
Szerelmünk véste bélyegét,
Ma már megkopott az a két betű
Őrzi múltunk, fájó emlékét.
Leülök hát melléd öreg barát…
Nézem a vastagult betűket,
Sok év elmúlt, de emléked
Idézi a szerelmes perceket.
Hol lehetsz most? Én itt vagyok!
Várlak újra öreg fánk tövében.
Emlékek, hozzátok őt vissza
Kínzó vágyaim, forró ölébe.