Szív zeném…Anyámnak
Helena
Orgonabokrom bekopogott:
– Néked nyíltam ma délután,
régen egy kéz leszakított
és váza lett szív-palotám. –
Megyek is nyomban, fájó szívvel
virágot vágni tenéked…
Múltak az évek, és a csokor
kísérte jaj, szív-zenémet.
Nem adhatom kezeidbe, amit
úgy szerettél, kiviszem a
nyughelyedre, rólam néked
majd ott mesél.
Illatozzál és súgd meg néki,
szüntelen él szívemben,
amíg élek, vélem marad,
élteti bennem a szeretet.
Szemed ma is reám nevet…
Örök virág, nem hervadó,
ajándékod az emlékezés,
ragyogsz nékem, oly ringató.
