Hajnali szeretők…
Helena
Elnézem, hogy párás hajnalunk
okos homlokodon mint feszül,
s a fények játszi bújócskája
ahogy szemeid ráncain megül.
Napunkkal mertem szembenézni,
hogy kúszik fel a tetők felett,
s áldjon minket ezerszer e fény,
ha karunk már fáradtan ernyedt.
Szánj minket, csitulj el madárdal,
szenvedő szeretőktől rabolsz…
Függönyünk is remegve libben,
te mégis szüntelenül dalolsz.
Lecsúszó takarónkat várom
míg leereszkedik… Rejtelmes
ragyogásoddal ölelj minket,
csak egy percet kérünk, kegyelmezz!
