Nyoszolyánk…
Helena
Tarka mezőn a vágyvirágok,
s ott oly bódító az ölelés…
emlék kertek csak úgy virulnak,
mint ajkunkon, boldog nevetés.
Tűz nyoszolyánkra fekteti le
kalászok ringató derekát,
szüntelenül bókol minékünk,
ölében ringat a boldogság.
Dalol a kalász, szőke tenger…
öleli szerelmi fészkünket,
ragyog a nap fejünk felett,
pacsirta rajzolja egünket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: