Egy beteg levél..
Helena
Tölgyek között némán andalogtunk,
együtt ittuk a tavasz illatát…
esti szürkületnek nehezülő leple
féltőn ölelte, kettőnk bánatát.
Kéz a kézben mentünk csendesülve…
hangunk már a némaságba veszett,
még ketten, és ki tudja, hogy meddig…
tölgyünk fejünkre sírt egy hulló levelet.
Beteg a szerelem, akár e levél,
üde színe már régen megkopott…
emlékek között bolyongó múltunk,
a régi lugasba becsalogatott.
Próbáltuk éleszteni a tüzet,
hűvös ajkad keserűn nevetett,
menjünk kérted… csendben, lemondóan…
megfogtad utószor hideg kezemet.
Lassan lépdeltünk, ólom volt lábunk,
nyárutó bujkált…. többé már nem vár,
utolsó sétánk végleg sirattuk…
szunnyadt a liget, megszökött a nyár.
Elkészítettem versem videós változatát:
Ha sanzonként is hallani szeretnéd, egy új feltöltésben videós változatában
nézheted és meghallgathatod előadásomban.
