Arany fényű reggelek…
Helena
Egy sóhajtásban benne rejlik
sima, arany fényű reggelünk…
barangolj most a vágy mezején,
ez kell csakis most nekünk.
Röpke percek úgy illantak, mint
tova tűnő édes hangulat…
messze mentél, tán nem is voltál…
álmodtam, hogy kezed simogat.
Arany röptű kacagásom
koronáztad rózsás hajnalon,
széltől óvó két karoddal
ölelve nézted csillagom.
Szépségedet ifjú tavasz
nékünk adtad, s átlengtél…
szaténfényű hajnal ölén
ezernyi ölelés vágy-zenél.
