Érted raboltam…
Helena
Égkék szemed ragyog, mikor reám nevet…
elűzöm messze a háborgó felleget.
Tiszta lélek vagy, szikrázó hófedte orom…
ajkad pírját majd, vörösre csókolom.
Világos, mint a nap, értünk vagy ragyogó…
hallgatni most édes, ne szólj… akad a szó…
Nehéz rejtenem kincsem, szívemnek drága,
úgy féltelek s óvlak, életem virága.
Teljes odaadás, mi belőled árad…
szemtelen rajongásod, sohasem fárad.
Hiszek benned, örökre hinni akarok,
ösztöneim súgják, már a rabod maradok.
Remény ébredt szívemben, hisz erre vártam…
édes boldogságom, benned megtaláltam.
Tudatos víg életem füzérjét, köréd fontam…
pokolnak emésztő tüzét is, érted raboltam.
