Helena szerelmes versei

Helena: Érted raboltam…

 

Érted raboltam…

Helena

 

 

Égkék szemed ragyog, mikor reám nevet…
elűzöm messze a háborgó felleget.
Tiszta lélek vagy, szikrázó hófedte orom…
ajkad pírját majd, vörösre csókolom.

Világos,  mint a nap, értünk vagy ragyogó…
hallgatni most édes, ne szólj… akad a szó…
Nehéz rejtenem kincsem, szívemnek drága,
úgy féltelek s óvlak, életem virága.

Teljes odaadás, mi belőled árad…
szemtelen rajongásod, sohasem fárad.
Hiszek benned, örökre hinni akarok,
ösztöneim súgják, már a rabod maradok.

Remény ébredt szívemben, hisz erre vártam…
édes boldogságom, benned megtaláltam.
Tudatos víg életem füzérjét, köréd fontam…
pokolnak emésztő tüzét is, érted raboltam.

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!