Volt-nincs szeretet…
Helena
Elméláztál már azon, hogy e csodás napon,
azok akik magányosak, árvák,
köszönti-e őket valaki, hisz útjukat már rég,
oly egyedül járják.
Régi emlék, ha éjszaka rátalál,
s hiába várja…már nem csörren a zár.
A csokrot mit egykor ő is birtokolt,
most csak lehunyt szemmel láthatja
könnyezve, tán igaz sem volt.
Hány könnyes szempár idézi a múltat,
hiszen a Nőnap nélkülük sem múlhat,
mert léteznek virágtalan ünnepek…
ki köszönti őket, Emberek!
Elhoztam én szavaim csokrát…
nőtől-nőnek, hisz érzem rezdülését és búját.
A tiéd… s mily illatos, hunyd le most szemedet…
ott lesz véled, a volt-nincs… ki egykor szeretet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: