A fantázia világába repítelek. A távoli ismeretlen minden ember fantáziáját megmozgatja. Az én fantáziámban is egy csillagközi szerelem született.
Csillagúton…
Helena
Mondd el, mi ez az érzés?
Itt újra rabul ejt a vágy,
Itt a tejút szélén
Érzem, soha nem nyílik virág.
Csillagfény nekem a lámpa
Mert most is hozzád visz az út,
Tudom te is érzed,
Hogy innét már nincs visszaút.
Sejtelmes fényével a hold
Ma is újra fátylat borít ránk
Csodálom ó szüntelenül
Fémesen csillogó kis szád
De ballagok tovább az utamon
Ott lent a Vénusz, hogy ragyog
Fehér minden itt a tejúton
A csillag úton egyedül vagyok.
Megbénít a varázslat
Hogy ezüstszürke szemed hogy ragyog
Halványkék neonfényben
Titkos kicsi jeled én vagyok.
Jöjj hát, száraz az ajkam
Csókoddal égesd el a szám
Csillag réten megpihenve
Fénylő szemeiddel nevess rám.
És a földet, kívülről ha nézzük,
Ha létezik a jó és a gonosz,
Csillagport hintsünk le rájuk,
És eltűnik a földről a gonosz.
