Helena: Míg szívünk, meg nem hasad…

Míg szívünk meg nem hasad

Helena

Mikor, majd erőm végleg elhagyott,

s emésztő tüzet már nem szíthatok,

megdermedt sajgó lelkem még vágyja,

de nem hozhat tavaszt a virágzó ágra.

Felhők gomolya lomhán araszol…

és égi színpadán szalaga kibomol.

Langy esők festenek a kéklő palettán,

szivárványszíneket égi nyoszolyán.

Becézel-e majd, ha zöldellő ágon

szirom már nékünk többé nem fakad,

és átmentjük-e szerelmünk a múló időn,

míg szívünk meg nem hasad.

Mi hisszük azt….

Címkék: ,
Tovább a blogra »