Míg szívünk meg nem hasad
Helena
Mikor, majd erőm végleg elhagyott,
s emésztő tüzet már nem szíthatok,
megdermedt sajgó lelkem még vágyja,
de nem hozhat tavaszt a virágzó ágra.
Felhők gomolya lomhán araszol…
és égi színpadán szalaga kibomol.
Langy esők festenek a kéklő palettán,
szivárványszíneket égi nyoszolyán.
Becézel-e majd, ha zöldellő ágon
szirom már nékünk többé nem fakad,
és átmentjük-e szerelmünk a múló időn,
míg szívünk meg nem hasad.
Mi hisszük azt….
