Most az alábbi versem nem szerelmes vers,
emlékeimben lapozgattam….
Ünnep volt nékünk…
Helena
A Nap köntöst terített az alkonyatra,
bíborba burkolta a felhők peremét…
feljebb… az égi mezőn lassult a táncuk…
habokba foglalta a horizont keretét.
És reggelre a fodrok szürkét rajzoltak,
már zordabbra fordul az őszi idő…
Végre vasárnap! Ünnep volt nékünk…
konyhánkban már melegedett a sütő.
Drága Anyám serényen sürögve forgott,
a pirított kenyér illata is szállt…
az öreg láda hátán kuporogtam,
majd csendesen hívott …a reggelid vár.
Öreg kályhánkban pattogott a tűz,
jól megpakolta, csak úgy duruzsolt…
melengettem fázó lelkem-testem,
hiszen egész héten zord hideg volt.
Anyám meleget varázsolt körém …
Még most is érzem kenyere illatát,
öreg bekecsén heverészve néztem…
most is áldom kezét, s fénylő csillagát.
