Szerelmed adjon szárnyakat..
Helena
Liget mélyén andalogva
ölelgettünk sok-sok fát,
incselkedve bújócskáztunk,
s játszottunk fél éjszakát.
Kéz a kézben lombok alatt
el is csented, ami járt…
vörös ajkam árulkodott,
s anyám a kapuban várt.
Pirultam… mert titkaimat
fürkészte és sejtette…
felnőtt már a leánykája,
ki szívét el is vesztette.
Könnyes szemét rám emelte,
átölelte vállamat,
jól van kislány, rendjén van ez…
szerelmed adjon szárnyakat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: