Szerelmed adjon szárnyakat..
Helena
Liget mélyén andalogva
ölelgettünk sok-sok fát,
incselkedve bújócskáztunk,
s játszottunk fél éjszakát.
Kéz a kézben lombok alatt
el is csented, ami járt…
vörös ajkam árulkodott,
s anyám a kapuban várt.
Pirultam… mert titkaimat
fürkészte és sejtette…
felnőtt már a leánykája,
ki szívét el is vesztette.
Könnyes szemét rám emelte,
átölelte vállamat,
jól van kislány, rendjén van ez…
szerelmed adjon szárnyakat.
Viharos éjszaka
Helena
Szemeim fáradtan
nyugovóra térnek…
rezdülnek pilláim
szép álmot remélnek.
Dereng a függönyön
csillagos égboltom,
távoli éj- neszek
osonnak… s hallgatom.
Szárny suhan, ág reccsen…
fenyő tüskét hullat,
Hold fényében bagoly
tanulgat… tanulgat.
Csillagfényben fürdik,
s már hívja is anyja,
hatalmas nagy fejét
kevélyen forgatja.
Távol… egy villanás…
ég is öklét rázza…
hatalmas csapással
nyilait cikázza.
Kék virágom…
Helena
Viríts csak virágom,
hervadó tavaszom…
kékség volt tündöklő,
s múlt időm víg napom.
Kertemben virultál
apró kis nevető…
tavaszunk elosont,
s őszünk már közelgő.
Jöjj tavasz… díszíts fel!
Kékséged ragyogjon!
Kicsit még éltesse
hervadó tavaszom.
Nagyon szeretem a virágokat, különösen kedvesek számomra a szerény kis kékségek.
Üde, tiszta színük megnyugtató, s bennük a ragyogó nyári ég színei köszönnek vissza.
Sajnos az ég sem kék örökké, és az örök tavasz sem létezik. Egyszer minden elhervad… a fiatalságunk is… tünékeny kék virág.
Emlékeinkben majd megőrizzük az élet szép és tiszta színeit.
Erről szól a versem….kicsit már én is búcsúzkodom…készülök az őszre.
Zene: “André Rieu-Romance For Clara”
Videós változatát itt láthatod:
