Októberi rózsa

Helena

Életem virága elnyíló rózsa,

megfakult szirmok bánat hordozója…

Október reggeli végső ajándék,

megfagyott  bimbója  szerelmes szándék.

Nékem hoztad, már bokra sem rejtette,

kacér szépségét már ő is rég  feledte…

Fagynak páncélja erőt adott néki,

gyengéd karodban könnyeit csak nézi.

Gyengült a szár, bimbó fejét még tartja,

nyarának   emlékét egyre csak siratja .

Hiába óvod s melengeted rózsád,

halovány ajkát egyre csak csókolnád.

Magányos virág…

Helena

Virágba borultak
a karcsú ágak
sóhajt a tavaszi szél,
szirmokkal a hajad
már táncra is perdül,
oson rajt a tavaszi fény.

S ha jönnek
zord fellegek,
törékeny szirmuk megremeg…
Temetni kell rövid létüket,
porba hullva
siratják végüket.

Ragyogj ránk
égnek azúrja,
szívünk is
új tavaszt remél…
Csodás varázs,
mikor karod elringat,
szirommal takarj
tavaszi szél.

S ha jönnek
sötét fellegek,
szellő szárnyán elrepítlek…
Virágzó selyem rét ölén,
csak enyém leszel, hogy
szeresselek.

Ragyogj ránk
égnek azúrja,
szívünk is
új tavaszt remél…
Csodás varázs,
mikor karod elringat,
szirommal takarj
tavaszi szél.

Karoddal ölelj,
szívem remél.