Helena: Megszökött a nyár…
Megszökött a nyár….
Helena
Már nem hallom a suttogásod,
Elszökött a buja kócos nyár.
Lelkem kertjében őszre fordult,
Zöld völgynek öle, hiába vár.
Erdők rejtekére vágytam…
Madárdaltól hangos hajnalon,
Mikor tűz korongja a napnak
Felbukkan a domboldalon.
Szép remények, csókos álmok
Mező selyme egyszer betakar…
Tán újra élem forró nyarunk,
S örök álmomban is felkavar.
