Helena szerelmes versei

Helena: Megszökött a nyár…

Megszökött a nyár….

Helena

 

Már nem hallom a suttogásod,

Elszökött a buja kócos nyár.

Lelkem kertjében őszre fordult,

Zöld völgynek öle, hiába vár.

 

Erdők rejtekére vágytam…

Madárdaltól hangos hajnalon,

Mikor tűz korongja a napnak

Felbukkan a domboldalon.

 

Szép remények, csókos álmok

Mező selyme egyszer betakar…

Tán újra élem forró nyarunk,

S örök álmomban is felkavar.

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!