Ha jön az est….
Helena
Vágyom arra, hogy forró ölelésed
szorító bilincsébe akadjon lélegzetem,
mint hangszeren a húr, szakadjon sóhajom,
s megrészegülve karodban, legyél a végzetem.
A vágy dala ajkunkról egyszerre csendüljön,
vad futamokat kergetve tűzben lebegve
birtokolj, hogy megadjam magam…
és ringjunk az éj leple alatt kéjt kergetve..
Csókjaid tüzében fürödjön testem,
bűnbe csábítva emeljen a mennyekig,
majd pokolra juttat a bűnös kalandozás,
hiszen egyre csak a vágyakat kergeti.
Gyengéden ölellek, kényeztetlek,
dalunk sóhajunkkal eggyé forrva egyesül,
s végzetünk már itt lebeg… hiszen érzem,
csókolva ringunk…és lelkünk már repül.
Hangos-videós változata előadásomban:
http://youtu.be/8pC_cz5OXPs