Édes morzsák…
Helena
Múlt időmet ringatja a tegnapom…
Jelenem élem, jövőmet még nem tudom.
Ami elmúlt már az vissza sosem tér,
Várom a holnapot, érzem, van esély.
Megszürkült levelek őrzik a kezedet…
Volt egyszer egy szerelem, nagy lángolás.
Bőröndöm mélyén apró szirmok között,
Perzselő a gondolat, s ébred a múlt varázs.
Ráncokat rajzoltak tükrömre az évek,
De én nem… mert látni sem akarom…
Bennem a régi képek visszanéznek,
Akarnom sem kell, mert ébren álmodok.
Emlékkönyvem, ha fellapozom, érzem
Bukdácsolnak még most is édes szavaid…
Merengőn idézem múltunk boldogságát…
S ébredő szerelmünk édes morzsáit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: