Adj Uram könnyeket!
Helena
Van egy világ, vagy tán nem is létezik…
Hol az ember könnyeket is hullathat,
Mikor minden szétesik.
Megtörve kószál a bánat fák alatt…
Sírni az én világomban nem szabad.
Itt a fájdalom, csak hangtalan zokog…
S kiszáradt szemgödröd egyre vádolod,
Miért nem segít, hogy szűnjön a kínod…
Cipelned kell, s már lassan nem is bírod.
A bánat fák erdeje sötétben is virul,
Üde koronát növeszt, s az éjben meglapul.
Árnyékot sző köréd, és ott virág sem terem,
Bolyongó a fájdalmad, egy könnytelen verem.
Jó volna meglelni… hol a szomjazó virág
Könnyektől éledne, és nyugalomért kiált…
Mosolyod beragyogná fénytelen szemedet
Kegyelmezz Uram! Adj még… adj újra könnyeket.
Hangos videós változatban itt hallgathatod:
