Négy évszak szerelme
Helena
Egykor régen fagyos téli éjszakán…
csókot váltottunk, küldtünk, tétován.
Hideg ablakomon forró leheleted,
jégvirágot varázsolt forró szerelmed.
Jött a tavasz, virágok nyíltak,
csókos napjaink soha nem múltak.
Apró kis szirom vállamat takarta,
karcsú testemet karod karolta.
Majd forró nyár volt, tüzes éjjel…
szép kedvesem ne menj még el!
Orgona nyílott ablakom alatt,
nyissad hamar, mert az idő szalad.
Sárgult a lomb, hullottak a levelek,
megjött az ősz, de én itt vagyok Neked.
Bújj ide mellém, melegítsd a szívem,
édes szavaiddal ringasd el a lelkem.
Újra tél van, fehér a világ.
Ablakomon nem virít már, a jégvirág.
Nincs csók, nincs varázs, csak hideg tél,
nem nyílik már jégvirágból szenvedély.
