Helena szerelmes versei

Sárga virágom

Helena

Markomban szorítom
Emlékem romjait,
A fájdalom ereje
Tenyerembe hasít.

Csak egy gyenge
Sárga kis virág,
Mit adtál boldogan
Érintésedért kiált.

Keserű fájdalom mar,
Szirma halni készül,
Szorítom keservem
Virágom nélkül.

Könnyemmel locsolom
Táplálni próbálom,
Hiába minden…
Drága kis virágom.

Mért fáj a szerelem?
Kínja marón éget,
Gondolatban itt vagy,
Mert szeretlek Téged.

Hangos-videós változatban itt hallgathatod:

Dalszöveg-előadásomban

https://www.youtube.com/watch?v=XKYRgHRrI3k

Tűzben

Helena

Fátyolként ölellek körül,
S mint tűznyelvű szerető
Égetlek csókommal,
Buja vad éjszakán.

Ajkad édes csuprából
Méz csordul…
Csókokba fulladó,
Vad ölelésed
Szirma hull, égő ölembe.

Becézz….
Virágom… madaram,
S én veled hullva szállok,
Hol felhők fölé, vagy pokolra.

Borzongás, mámor
Lázas remegés…
Ölelj…légy legyőzött,
Hisz már bennem égsz.

Jöjj Kedves!
Légy fény az éjszakámban,
Harmat csókját adó szerető…
Tüzedben perzselődjön
Verdeső szárnyam,
S aláhullva, mint tűzmadár
Égjek el oltárodon.

Hangos-videós változata:

Bár tudhatnám…

Helena

Az alkonyati varázsfényben
glóriát emelt fejem fölé
a nap, minden kincsem e földön
– mondod nékem – örökre, Te vagy.

Szürkeségbe burkolózott már
az öreg est, s karod csak reám
vár, villamosom csenget néked…
kiáltod felém: Várlak drágám!

Csak nézel és már indulsz felém…
éjjel búcsút int nékünk a nyár,
döccen a villamos, végsőt int,
kattogja nékem: Menj, siess már!

Végre megérkeztem, s már ölelsz…
az órát most megállítanám,
időnk percei semmisülnek,
jövök-e újra…   bár tudhatnám…

Édes morzsák…

Helena

Múlt időmet ringatja a tegnapom…
Jelenem élem, jövőmet még nem tudom.
Ami elmúlt már az vissza sosem tér,
Várom a holnapot, érzem, van esély.

 Megszürkült levelek őrzik a kezedet…
Volt egyszer egy szerelem, nagy lángolás.
Bőröndöm mélyén apró szirmok között,
Perzselő a gondolat, s ébred a múlt varázs.

 Ráncokat rajzoltak tükrömre az évek,
De én nem… mert látni sem akarom…
Bennem a régi képek visszanéznek,
Akarnom sem kell, mert ébren álmodok.

Emlékkönyvem, ha fellapozom, érzem
Bukdácsolnak még most is édes szavaid…
Merengőn idézem múltunk boldogságát…
S ébredő szerelmünk édes morzsáit.

Adj Uram könnyeket!

Helena

Van egy világ, vagy tán nem is létezik…
Hol az ember könnyeket is hullathat,
Mikor minden szétesik.
Megtörve kószál a bánat fák alatt…
Sírni az én világomban nem szabad.

Itt a fájdalom, csak hangtalan zokog…
S kiszáradt szemgödröd egyre vádolod,
Miért nem segít, hogy szűnjön a kínod…
Cipelned kell, s már lassan nem is bírod.

A bánat fák erdeje sötétben is virul,
Üde koronát növeszt, s az éjben meglapul.
Árnyékot sző köréd, és ott virág sem terem,
Bolyongó a fájdalmad, egy könnytelen verem.

Jó volna meglelni… hol a szomjazó virág
Könnyektől éledne, és nyugalomért kiált…
Mosolyod beragyogná fénytelen szemedet
Kegyelmezz Uram! Adj még… adj újra könnyeket.

Hangos videós változatban itt hallgathatod:

http://youtu.be/fz441cKrJmM

https://www.youtube.com/watch?v=fz441cKrJmM

Négy évszak szerelme

Helena

Egykor régen fagyos téli éjszakán…
csókot váltottunk, küldtünk, tétován.
Hideg ablakomon forró leheleted,
jégvirágot varázsolt forró szerelmed.

 Jött a tavasz, virágok nyíltak,
csókos napjaink soha nem múltak.
Apró kis szirom vállamat takarta,
karcsú testemet karod karolta.

Majd forró nyár volt, tüzes éjjel…
szép kedvesem ne menj még el!
Orgona nyílott ablakom alatt,
nyissad hamar, mert az idő szalad.

Sárgult  a lomb, hullottak a levelek,
megjött az ősz, de én itt vagyok Neked.
Bújj ide mellém, melegítsd a szívem,
édes szavaiddal ringasd el a lelkem.

Újra tél van, fehér a világ.
Ablakomon nem virít már, a jégvirág.
Nincs csók, nincs varázs, csak hideg tél,
nem nyílik már jégvirágból szenvedély.

hangos-videós változatban előadásomban:

Kék madaram

Helena

Ha berepülnél ablakomon,
s kezeimen megülnél…
enyém lenne az egész világ,
hisz közelembe kerültél.

 Szép madaram maradj vélem,
szeljük át a kék eget,
harmatcseppben fürdessük meg,
az én árva szívemet.

 Dalolj nékem szerelemről
édes csókos éjszakát,
fészket rakjál a szívembe,
s ragyogja át a boldogság