Helena szerelmes versei

Helena: Selyem…

Selyem

Helena
Tanítottál szép szavakra
csengő bongó dallamokra,
simuljak, mint könnyű selyem sálam,
mi gyengéden átkarolja, puha vállam.
A lágy kelme már nem ereszt,
itt maradsz vélem, mert szeretsz.
Sálam már siklik a vállamon,
felhúzom egy pillanatra,
pihenjen meg ajkamon.
Forró leheletem útjára bocsátja,
csúszik már tova… dombjaim halmára.
Lassan ölelve derekam ívét,
mint selyem kígyó követi csípőm,
s combjaim völgyét.
Puhán hullik alá,
s már ott állok fedetlenül,
selymem omlik a bokámig…
nesztelenül.
Hangos, videós változatban, előadásomban:

[youtube

Helena: Beszél a szemed…

 

Beszél a szemed
Helena

Mikor szemed tüzét
felém küldöd, ajkad néma,
nem beszél…
a gondolat mi véle éled,
égő vágyadról mesél.

Szemed sarkában szunnyad a ránc,
s megül mögötte a titkos gondolat…
pajkos mosolyod mit véle küldesz,
kínálja máris ajkadat.

Mást is látok,
ha alámerülve mélységét kutatom,
leszállok bódultan tüzednek kútjába,
s tudom már, én is akarom.

Égő tekintetünk bilincse
minket már rabul ejt,
beszél a szemünk, s értjük már egymást,
néma ajkunk mit is rejt.

Hallgassátok meg előadásomban hangos változatban

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!