Mesél a múlt…
Helena
Az ódon sétány rejti
fakult idők nyomát…
Az öreg pad ráncai, még
őrzik az egyszer volt… éjszakát.
A fasor azóta többször is
aranyba öltözött,
jajongva hullt a levél…
most kikeleti szél öleli az ágat,
múltról dalol, rólad mesél.
Madárdal kíséri léptem,
harmattól remeg a hajnal…
Egy dallam bennem zenél…
emlékek élednek, feltörő sóhajjal.
Lépteim magukban koppannak,
s a távolból vízhangzik a magány…
amott egy kóbor eb szalad felém,
csak ketten vagyunk, a hajnal színpadán.


