Helena szerelmes versei

Helena: Mesél a múlt…

Mesél a múlt…
Helena

Az ódon sétány rejti
fakult idők nyomát…
Az öreg pad ráncai, még
őrzik az egyszer volt… éjszakát.

A fasor azóta többször is
aranyba öltözött,
jajongva hullt a levél…
most kikeleti szél öleli az ágat,
múltról dalol, rólad mesél.

Madárdal kíséri léptem,
harmattól remeg a hajnal…
Egy dallam bennem zenél…
emlékek élednek, feltörő sóhajjal.

Lépteim magukban koppannak,
s a távolból vízhangzik a magány…
amott egy kóbor eb szalad felém,
csak ketten vagyunk, a hajnal színpadán.

Bosszankodom…

 

Sok versem előtt díszítő képeket töltök fel. Érdekes mód szinte a régi feltöltések elől eltűnt mind.

Bevallom semmi kedvem újra pótolni, rengeteg munka.

A változás ami az oldalon volt elvette a lendületemet, keveset is járok ide.

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!