Hogy mit jelentesz nékem …
elmondom,
ezen a korai borús őszi hajnalon.
A lombhullásban elhoztad nékem a tavaszt,
azt a csoda, virágszirmoktól pajkos kis ravaszt.
Rózsaszínbe öltözött a ködös őszi reggel,
mikor az ember már borúsan ébred, s kell fel.
Most szívemben nyár van szikrázó kék éggel,
tele van a lelkem ragyogó tüzes fénnyel.
Virágok nyílnak, bódító illatuk átölel,
szemeim csak téged kutatnak, mikor érkezel.
Te vagy az ébredésem mély álmomból,
ki felébresztette lényem, s tüzet csiholt vágyaimból.
Mert te vagy a láng, mely felperzseli létem,
ki betölti sejtjeim, s érzem, hogy muszáj égnem.
Te vagy a sóhajom, vágyról muzsikáló dallam,
hallgatom a csendet, hogy csak hangodat halljam.
A csillagos egemet a szemeid idézik,
mikor reám tekintesz, s a szemeimet nézik.
A tejút szőnyege lelked selyem sála,
mi érzékenyen tekint a szomorú mára.
Egy parányi fény, mi megcsillan a szemedben,
mikor tekinteted reám emeled, egyetlen Szerelmem.
Azt a kis csillagot add nékem, hogy csak nékem ragyogjon,
szomorú őszömben, tavaszom fakadjon.
