Helena szerelmes versei

Égi lámpás..
Helena

Harmatcseppel megitatlak
ne szomjazzál tubicám,
erdő-mező néked dalol,
szeress engem igazán!

Hajunk leng a nyári szélben,
fáknak hegye égig ér,
még az éjjel enyém leszel
forró vágyunk úgy zenél.

Tücsök húzza násznótánkat,
szalmakazal  takarónk,
égi lámpás hunyd le szemed,
ne légy már a zavarónk.

    Ez vagy Nekem…

Helena

Hogy mit jelentesz nékem …
elmondom,
ezen a korai borús őszi hajnalon.
A lombhullásban elhoztad nékem a tavaszt,
azt a csoda, virágszirmoktól pajkos kis ravaszt.
Rózsaszínbe öltözött a ködös őszi reggel,
mikor az ember már borúsan ébred, s kell fel.
Most szívemben nyár van szikrázó kék éggel,
tele van a lelkem ragyogó tüzes fénnyel.
Virágok nyílnak, bódító illatuk átölel,
szemeim csak téged kutatnak, mikor érkezel.
Te vagy az ébredésem mély álmomból,
ki felébresztette lényem, s tüzet csiholt vágyaimból.
Mert te vagy a láng, mely felperzseli létem,
ki betölti sejtjeim, s érzem, hogy muszáj égnem.
Te vagy a sóhajom, vágyról muzsikáló dallam,
hallgatom a csendet, hogy csak hangodat halljam.
A csillagos egemet a szemeid idézik,
mikor reám tekintesz, s a szemeimet nézik.
A tejút szőnyege lelked selyem sála,
mi érzékenyen tekint a szomorú mára.
Egy parányi fény, mi megcsillan a szemedben,
mikor tekinteted reám emeled, egyetlen Szerelmem.
Azt a kis csillagot add nékem, hogy csak nékem ragyogjon,
szomorú őszömben, tavaszom fakadjon.

https://www.youtube.com/watch?v=bRSJCPpKQp4

Mindig szerettem levelet írni, hagyományosan. Sok-sok levelet írtam és kaptam életemben, bőröndnyi kincsekkel rendelkeztem, s aztán átválogattam az évek múltával, és csak az igazán fontosakat hagytam meg. Őrizem őket szívem mélyén, s a valóságban is összekötve fiókom mélyén lapulnak. Olykor előveszem, de fájó az emlékek újra olvasása, mert hiába csodás a levél tartalma, egy dologra emlékeztet igazán: hogy rég volt, s az idő elrohant, s véle az élet.

Most is levelet fogok írni, de kicsit másképpen, a mai technika adta lehetőségeit kihasználva.

Meghallottam ezt a csodás zenét, s bennem ezeket a gondolatokat ébresztette:
Egy szép szerelmes levelet gondoltam a zene hátterének.
Nem készítettem el hangos változatban, mert “Csak egy kis levél”
Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha ilyen helyzetbe kerülnék, s írnom kellene, hogyan tenném, hogyan próbálnám újra éleszteni a szerelmet….

“Mit is írjak, mi fontos és kimaradt…
Hisz ez a röpke élet, úgy elszaladt.
Bár van mire emlékezni, idézni a múltat,
S tán szavaink is olykor megfakultak.
De szívem szelencéjében őrzök még titkokat,
Kibontom hát, és eléd tárom azokat.”
Írta: Helena