Mosolyod tündököl…
Helena
Kései órán,
ha rigó dal búcsúzza
a naplementét,
mondd… hallom-e még
sóhajtásod, nyakamat
becézve, vágyón…
Pirkadat rózsái
illatoznak-e nékem,
csókod ígérve,
s ölelsz-e reggel,
ha sürget az óra, hisz
karom fonódna.
Szemem fátyola
rejt, tiédben a válasz,
pillád, igenlő.
Ujjammal, ajkad
simítom, mosolyod már
tündököl nékem.