Ködös éjszaka…
Helena
Ködös nappalok, esős éjszakák,
Régi emlék szívemben égj el.
Megállt az idő, szunnyad a pillanat…
Bénult a perc, csak a szívem éber.
Míg tüzemet csitítom, künn esik,
Hűs cseppek áztatják alakod.
Az utca kövét rég ismeri lábad,
Kavicsod veri a párás ablakot.
Az éjszaka sír, a múlt ködbe vész,
Magányoddal karöltve haladsz…
Jajdulnak lépteid a csendes éjben,
Lassan mész, de lélekben maradsz.
Még szemed keres a függöny mögött,
Elsuhanó alakom tán láthatod,
Félrehúzom egy pillanatra…
Intek feléd, s egy végsőt búcsúzok.
