Helena szerelmes versei

Helena: Virágommal halok…

 

 

Virágommal halok…
Helena

Eljössz e még?
Tán nem várok hiába…
Fagyos hideg tél
Borul a világra.

Fáznak a gyenge
Törékeny ágak,
Dermed a világ,
S apró csöppnyi szárnyak
Fáznak.

Hull a hó…
Velük fázom én is,
Várlak újra…
Érzem, eljössz mégis.

Ha olvad a jég,
Olvad a szívem,
Elmúlik a tél,
Nem hiába hittem.
Hittem.

Hóvirág bókol,
Siratja a létét,
Hideg kezek bántják
Rövidítik éltét.

Ne bántsatok engem,
Hisz törékeny a létem…
Virágommal halok,
Halálát nem nézem.
Nem nézem.

Most hallgassátok meg előadásomban és szerkesztésemben:

” title=”Helena: Virágommal halok” target=”_blank”>

Helena: Ragyogás

 

Ragyogás
Helena

Hó alatt lapul a világ,
s a megvénült alkonyat
jégcsap orgonán zenél,
táncoltatja kacajodat.

Fejem felett rejtőzködő
tengernyi csillag kacsint…
Lámpásuk reám ragyog,
s szemem tüzére pelyhet hint.

Szikra tánc a pillantásban,
csillagszóró ragyogás…
Röpke tűnő varázslat,
pillanatnyi lét, sóhajtás. 

” title=”” target=”_blank”>


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!