A napsugár csókja…
Helena
Szikrázik
már a havas táj,
ragyog
a téli napsugár,
pihe
hull a csupasz ágra,
útra
készül a szép darumadár.
Kemény
a tél szorítása,
dermedten
alszik a
világ,
pihen
a szív is, tavaszát
várja,
nyílik tán még nékem virág.
Ha ébred
a buja tavasz,
lengedez selyme a rétnek,
alvó
szívem újra éled….
vándoraink
újra, haza térnek.
Olvad
a jég, éled a rét…
Tavaszunk
lábujjhegyen jár.
Bújnak
a kicsiny virágok
Kikeletünk! Jössz-e már?
Pelyhek
pajkos táncát nézem,
megülnek
pillám bársonyán, s
mint könnycseppek, ha gördülnek…
lecsókolja a téli napsugár.
