Annyi mindenről esik szó a blogjainkban, próbáljuk megtölteni
tartalommal, de nem szeretném felsorolni, hogy mi minden tarkítja az
oldalainkat.
Azon gondolkodtam, nem minden ember tud verset írni, dalolni,
oldalt szerkeszteni és sorolhatnám tovább a képek szerkesztésétől kezdve
mi mindent, de a betűvetést azt mindenki ismeri.
Éveink több-kevesebb számmal boldogítanak minket, s az éveink
számával az emlékeink is sokasodnak, amelyekre szívesen
visszaemlékezünk, mert kedves számunkra.
Többnyire minden ember szereti az anekdotázást, szívesen eleveníti
fel gyermekkora csíntevéseit, de nem feltétlen gyermekkori.. szóval ami
ebbe a témakörbe belefér és szívesen elmesélnéd kópéságod történetét.
Régen a falusi élet a téli időszakban is nagyon mozgalmas volt,
az emberek összegyűltek a kukoricatörés alkalmával, s hogy a munka ne
legyen monoton és unalmas, továbbá a téli estéket színesebbé
varázsolják, a kezük is és a szájuk is járt.
Nemcsak dolgoztak, meséltek, énekeltek, hanem szerelmek is szövődtek.
Ki ne szeretné a valós mesét? Én nagyon szeretem, mert életünk
egy-egy szeletkéje, ami az idő múlásával még kedvesebb, még féltettebb
kincsünk.
Jó időnként felfrissíteni.
Indíthatnák mi is egy ilyen meleg hangulatú anekdotázó kis közösséget, jókat nevetnénk a vidám történeteken.
Ezennel én most befűtök a kemencébe, már pattog a tűz, jó sok kukoricacsutka be van készítve és
a kemence parazsán sül már a kolompér, kukoricát is süthetünk, tököt és ki amit szeret.
A petróleum lámpa lángja halványan ide-oda táncol a vert falon,
amott a sarokban egy pók szövögeti hálóját, a félhomályban megvillan
egy-egy lány-legény szemében a tűz.
A fiúk kaphatnak egy kupicával, de csak módjával, talán jobban megoldódik a nyelvük…
Meséljél, és mi hallgatjuk.
Ennek a kis anekdotázásnak adjunk nevet ” Rég volt, igaz sem volt” s ha ezt a feliratot meglátjuk a
blogok napi kiírásaiban, akkor tudjuk mit rejtenek a sorok, mire számíthatunk.
A “csűrből” már a halk zeneszó is kihallatszik, a falu muzsikusa már húzza csendesen, hallod?
“Kis kút kerekeskút van az udvarunkban”
Gondold át és várunk. Nem kell kopogtatnod, a belépőd a Te meséd.